Folyadékszerzés
Folyadékszükséglet pótolása
1. Napi folyadékveszteség
A testsúlyunk 60%-át víz teszi ki. Minimális terhelés esetén is napi 2 liter vizet veszít szervezetünk. Ebből átlagosan 900 ml vizelettel, széklettel, 600 ml izzadással, és 500 ml légzés folyamán távozik tőlünk. Amennyiben mozgás nélkül feküdnénk, akkor is kb. 1 liter vizet vesztünk naponta. Extrém megterhelésnél kánikulában a napi vízveszteségünk akár 4-5-6 liter is lehet. Fontos tehát, hogy jól gazdálkodjunk a vízzel. A közhiedelem azt tartja, hogy egy ember 3 napig bírja víz nélkül. Ez azonban nem mindig igaz, mert a katonákat érő extrém terhelés esetén ez lecsökkenhet 48, esetleg 24 órára is.
A túlélő katona legnagyobb terhelése általában menet, futás közben van. Fontos szabály, hogy ne várjuk meg a szomjúság érzetét, hanem óránként legalább fél liter vizet fogyasszunk. A víz egyszerű "leöntése" helyett 10-20 másodpercig célszerű a szájban öblögetni, mielőtt lenyelnénk azt. Ezáltal a szánk, szájpadlásunk kiszáradását meggátolhatjuk, és a szervezetünk később jelentkező, rendszerint túlzott, túlkompenzált vízigényét is csökkenteni tudjuk.
Fontos, hogy lehetőség szerint a legkisebbre csökkentsük testünk folyadékveszteségét. Abban az esetben is, ha történetesen bőven van ivóvizünk, akkor is érdemes a folyadékveszteségünket csökkenteni. Az erős megterhelés, magas hőmérséklet miatti indokolt vízpótlás a szokásos folyadékbevitelünk 2-3-szorosára is megnőhet. Ez a nagymérvű vízmennyiség erősen megterheli a szervezetünket, konkrétan a szívünket és a vesénket, és általános fáradtságot, levertséget okoz.
A vízszükséglet pótlásában a tápláléknak is nagy szerepe van. A káposztafélék és a gyümölcsök 80-90%-os víztartalommal rendelkeznek, ezért a növényi táplálékok a vízháztartásunk szempontjából is lényegesek. A kenyér kb. 35%-nyi vizet tartalmaz, azt azonban tudnunk kell, hogy megemésztéséhez lényegesen több vízre van szükség. Általános szabály az, hogy minél magasabb a zsírtartalom, annál kisebb a víztartalom, és annál nehezebben emészthető a táplálék.
Szomjazás esetén a testünk a szükséges folyadékot a 40-45% vizet tartalmazó izmainktól vonja el. Ennek következménye már 8-10%-os vízveszteségnél is jelentkezhet erős izomgörcsökben. Szervezetünk csak úgy képes a vizet megkötni, hogy megfelelő mennyiségű só is rendelkezésre áll.
A tengervíz nem oltja a szomjúságot, nem tudja a test szöveteit a kiszáradástól megóvni, mert lényegesen magasabb a só koncentrációja, mint a testfolyadéké. Tehát ha szomjúságtól hajtva mégis iszik valaki a tengervízből, akkor a szomjúsága tovább fokozódik. Ráadásul a magas sótartalom izgatja a beleket, és a jelentkező hasmenés, hányás tovább csökkenti a szervezet folyadéktartalmát.
Folyadékveszteség csökkentése:
- Kevesebbet mozogjunk, és azt is lassan tegyük.
- Lehetőleg éjjel mozogjunk, és sokat aludjunk.
- Árnyékba, hűvös helyre húzódjunk.
- Amennyiben kevés az innivalónk, ne is együnk, mert az emésztés sok folyadékot igényel.
- A szánk legyen zárva, és orron át lélegezzünk.
- A testünknek lehető legtöbb része legyen fedve, hogy ezzel is csökkentsük a kipárolgásunkat.
2. Vízszükséglet pótlása
Ne elégedjünk meg a pillanatnyi szükséglet meglétével, hanem törekedjünk arra, hogy mindig legyen egy-két liter víztartalék. Ne várjuk meg, hogy kiszáradjon a szánk, hanem folyamatosan pótoljuk a vizet. A kevés vízfogyasztás egyik látható bizonyossága, hogy vizeletük sötét sárgára változik.
Csapadék, eső, hó. Ez iható, tiszta, de a földre leérve szennyeződik. Felfogására poncsó, PVC-fólia, esőgallér stb. jól használható, amelyet kifeszítünk. Számítsunk azonban arra, hogy a csapadék gyakran viharral jön, és szilárdan rögzítsük a poncsót. Ebbe a vízbe már hullhat bele szennyeződés, így mindenképpen célszerű felforralni.
Pára összegyűjtése. Elsősorban réteken, füves legelőkön használható módszer. A reggeli páralecsapódás után egy pólót vagy törülközőt végighúzunk a növényzeten, mintha felmosnánk azt. Az átvizesedett rongyot belecsavarjuk a csajkánkba. Amennyiben kedvezőek a feltételek, akkor így akár fél óra alatt is összeszedhetjük a napi vízszükségletünket. Természetesen az így gyűjtött vizet célszerű leülepíteni legalább egy órán keresztül, majd 10 percig forraljuk, és szükség esetén fertőtlenítő tablettával is tisztítani kell. Arra ügyeljünk, hogy pl. lucernásban, vagy olyan területen, ahol mezőgazdasági művelés miatt vegyszeres kezelés lehetséges, ott ne alkalmazzuk ezt a módszert.
NÖVÉNYEKRŐL, KERÉKNYOMBÓL. Fák odvában, út menti mélyedésben, keréknyomban levő vizet csak a leggondosabb forralás és tisztítás után fogyasszuk. A fánál fontos, hogy ne legyen mérgező, mint a tiszafa, akác, stb.
NAPLEPÁRLÓ ÁG. Fiatal, sűrű levelű, nem mérgező ágra korán reggel nejlonzsákot húzunk, és rákötjük a száját. A nap hatására kicsapódik a víz, és a nejlonzsák aljára összegyűlik. Nem túl hatékony módszer, ezekből mindössze egy-két deciliter vízre számíthatunk naponta.
NAPLEPÁRLÓ GÖDÖR. Keressünk, vagy ássunk egy kb. 1,5 méter átmérőjű gödröt, ami legalább 1 méter mély. Tegyünk a gödör aljára egy nagyobb vödröt vagy edényt, takarjuk le fóliával, poncsóval, -amelynek nyaknyílását gondosan elkötöttük- a gödör tetejét úgy, hogy szorosan illeszkedjen a talajra. A fólia közepére tegyünk egy nagyobb követ. Fontos, hogy a fólia sehol ne érjen a gödör falához, mert az a lecsurgó vizet elnyeli. A nap hatására a pára kicsapódik a fólia gödör felöli oldalán, és belecsurog az edénybe. A kicsapódott vízmennyiséget úgy növelhetjük, hogy nedves fűvel, növényekkel körberakjuk az edényt.
3. Víz tisztítása
Még ha több munkával jár, akkor is mindig törekedjünk elsősorban tiszta víz szerzésére, és csak szükségmegoldás legyen a víztisztítás.
Gyári pumpás víztisztító. A korszerű kerámiabetétes vízszűrők teljes biztonsággal állítják elő az ivóvizet. A kerámiabetét néhány tized mikron keresztmetszetű celláin ugyanis fennakad a szemcséken kívül minden egysejtű élőlény is. A hegymászóboltban kapható víztisztító szélesebb körben történő elterjedése magas ára miatt egyelőre nem várható.
SZÜKSÉG VÍZTISZTÍTÓ. A terepen bárhol elkészíthető a rendelkezésre álló anyagokból. Szükséges hozzá egy műanyag flakon, sóder, faszén, papírzsebkendő, géz, vagy rongy. Elkészítése csupán néhány percet vesz igénybe. A műanyag flakonnak vágjuk le az alját, és fordítsuk kupakkal lefelé. A kupak felöli rész 1/4 térfogatát töltsük ki apróra vágott gézzel vagy ronggyal. E fölé 1/4 térfogatrészben lapjaira szétbontott és összegyűrt papír zsebkendő kerül. A felső rész felét apróra tört faszénnel, és a tetejét pedig előzőleg alaposan átmosott, 0,2-2 cm-es apró kaviccsal kell megtölteni. A tisztítandó vizet vékony sugárban öntsük a kavicsrétegre, és alul fogjuk fel a megtisztult vizet. Ezt kétszer-háromszor ismételjük meg.
Vigyázat! A szükség vízszűrő csak 90-95%-os biztonsággal képes a víz tisztítására. Ezért csak tényleges túlélő helyzetben kockáztassunk!
VÍZTISZTÍTÁS VEGYSZERREL. Alapelv, hogy a tisztítandó vizet legalább 10 percig kell forralni, hogy minden élősködő teljesen elpusztuljon benne.
Egyes túlélő könyvek néhány csepp jódot, borsónyi kálium-permanganátot vagy egy Neomagnol tablettát ajánlanak egy liter vízbe. Mivel ezek a módszerek sem adnak teljes biztonságot, így békében semmiképpen ne tegyük kockára az egészségünket.